| Laszlo Bito | Bitó László | ||||
| Home | Books | Translations | Biographical Timeline | Laszlo Z. Bito (The Scientist) | Magyarul (In Hungarian) |
Életről - Halálról; Fiatalságról - Öregségről;
Fejlődésről - Korosodásról; Túlélésről - Túlvilágról;
Élettanról - Lélektanról; Életvágyról - Halálvágyról;
Jó életről - Jó halálról
Athenaeum 2000 kiadó. Hivatalos bemutató 2005, április 22, pénteken volt 17 és 18 óra között a budapesti Nemzetközi Könyv-fesztiválon Polcz Alaine, Voronkina Tatjána, Czeizel Endre, Palugyai István és a szerző részvételével.
Bitó László súlyos morális és „gyakorlati” véteknek tartja az Alkotmánybíróság döntését a „passzív eutanáziáról”, a kérdést azonban új, magasabb szinten tárgyalja: az általa kifejtett eutelia új gondolkodásmód és magatartás kialakítására törekszik – nemcsak a szigorúan vett élet és halál dolgaiban. Szerzőnk nem a „mindenáron eutanázia” híve – de nem is a képmutató, hazug megoldásoké. Úgy gondolja, hogy az önrendelkezés jogán a súlyos beteg, idős, reménytelen és szenvedéstől-fogyatékosságoktól megalázott haldokló segítséget kérhet végső távozásához. Jó halálnak azonban azt tekinti, ami morálfilozófiai értelemben is jól megélt élet után illetheti meg az embert.
Az eutelia és eutanázia alapfeltétele: ki kell nőnünk azt a tévhitet, hogy a Halál Isten büntetése. A Halál az evolúció természetes velejárója, az Élet része.(…) Bitó László könyvének hallatlan jelentősége van: egzakt tudományos érvekkel bizonyítja be, hogy szükségünk van az eutelia intézményére és az eutanázia törvénye elfogadására. Arra, hogy amikor már nem választhatunk élet s halál, hanem csak jó és rossz halál között, remélhessük, hogy embertársaink (keresztényi) segítségével a jó halál kegyében részesülhetünk; és legyen, aki empátiával és szakértelemmel segít meghalunk. S a törvény – a visszaélések ellen maximális védelmet nyújtva – ezt alanyi jogon szavatolja majd mindenkinek.
Eutanázia – eutelia: az ember azt hinné, a könyv a halálról szól. Tévedés. A legnagyobb ajándékról, az életről szól. A halál összefügg azzal, hogy az életet nem csak kapjuk: tovább is adjuk. Az eutelia, a jó vég összefügg a jó élettel, ami különleges élet, az embernek dolgoznia kell azon, s a személyiségén, hogy élete jó legyen. Az eutelia tehát előkészület és fölkészülés a halálra. (…) Az emberi élet életből jön létre, de a vége nem azok számára sző életet, akik meg-halnak. Talán innen a kiirthatatlan vágy: úgy tekinteni a halált, mint belépést egy másik életbe. Voltaképpen a szimmetria kedvéért: ha mi az életből – a pete és a spermium életéből -- lépünk az emberéletbe, természetes lenne, hogy az emberi életből egy másik életbe lépjünk, és nem valamibe, aminek semmi köze az élethez. A fogalmunk arról, hogy mikor születtünk meg, és főként arról, hogy mikor halunk meg, teljesen megváltozott, és ezt még nem tudjuk kezelni. A könyvnek a lényege, szerintem, hogy meggondolkoztat bennünket, hogy itt egy új helyzet, és meg kell tanulnunk kezelni. Föl kell vetnünk a fő kérdéseket, és Bitó László feltette ezeket. A halált nem veszi körül a megszokottság ceremóniája. A modernség előtt a halál mindenképpen kapcsolatban volt a vallással. Bitó László új rítusokat, új hivatásokat, új, halálfélelem nélküli életet és gondolkodást javasol a halál ellenében.
"Hiszek abban, de teljesen irracionális alapon, hogy az ember nem lehet alapvetően gonosz. De hogy ez a hit ésszeru is lehet, azt Bitó Lászlótól tudom. (...) Egyszer kell belemennem az utcájába, és nem bírok kitalálni belőle, mert nem is akarok. Rabul ejt, de könnyen ejt rabul, mert én jól érzem magam ebben a világban..."
Bitó László most megjelent válogatott publicisztikáiról, esszéiről, a vele készült rádió és tévé beszélgetésekről. A Népszabadság, a Magyar Hírlap, az ÉS vagy éppen a Beszélő, a Tiszatáj és más lapokban, folyóiratokban megjelent írások, valamint a Vitray Tamással, Szörényi Lászlóval, Mihancsik Zsófiával, Heller Ágnessel, Juszt Lászlóval és másokkal folytatott beszélgetések és interjúk izgalmas képet nyújtanak az eddig főként bibliai regényciklusáról ismert humanista természettudós és szépíró szokatlan -- némelyek szerint eretnek -- gondolatvilágáról.
Mi mindent ölel fel e világ? Kitűnik a kötetbe foglalt írások címeiből: Nem
elég ateistának lenni; Isten és az európai alaptörvény; Állami kéz az egyházi
kézben; Jézus és testvérei; Az élet (bio)etikája; A belénk vésett parancs; Abortusz:
választás és vállalás, Hová jutunk - via viagra?; Eutanázia, avagy jó halál;
Miért nem az élet fájának gyümölcsét választotta Éva? Kik ölték meg Jézust?;
Szerelemgyerekből a szeretet prófétája; Szólásszabadság: jog vagy privilégium?;
Talpra, sajtó!; Terrorváltás pengeélen; Polgári félkörök; Ketyeg a génbomba,
de még nem robban --, hogy csak egy párat említsünk.
"...Míg az első könyv nagyon sokszínű, azaz a regényes koloritot nem nélkülöző..., ez becsalogat bennünket bizonyos couleur locale-lal a históriába. A második könyv viszont (...) inkább az Ilisszosz patakot juttatja eszünkbe, ahol Szókratész és tanítványai kötekedtek egymással. Például arról, hogy mi a szép, mi a jó..."
"...A drámaiságtól feszülő jelenet, amelyben Ábrahám kést emel megkötözött fiára, kit máglyára szánt, emlékezetes művészi bemutatása a fanatizmus pusztító erejének."
"Az 'Ábrahám és Izsák' a XX. századi magyar prózairodalom legmerészebb vállalkozásának nagyszeru eredménye. Annak ellenére állíthatjuk ezt, hogy a szerző nem követi a divatos regényírói gesztusokat (...) Írása mégis jóval több lebilincselő történetnél, érdekes olvasmánynál. Sűrű jelentésű szöveg, az esztétikai tapasztalatszerzésnek olyan gazdag forrása, amely felkavarja és intenzív gondolkodásra kényszeríti olvasóját."
"Vakmerő, érdekes szerző Bitó László. Biblia ciklusának első két regénye voltaképpen Mózes első könyvének újraértelmezése. Újragondolása. Nem pusztán újramesélése: ennél mélyebben új a bitói történet. (...) A ciklus eddigi könyvei ugyan más-más műfajban, változó eszköztárral - de a merev hitvilág szemszögéből meghökkentő újdonság-képsort vázoltak fel. Bitó László nem kiábrándítani akar és nem sokkolni. Az Istenképet talán csak azért mozdítja el, hogy magunkra találjunk. Hogy figyelmeztessen: amit örökösnek gondolunk, az is valamikor kialakult."
"...Bitó fikciója gondolatébresztő, kitűnően felépített és mindenekelőtt élvezetes olvasmány... Akinek tetszett az Ábrahám és Izsák, újabb irodalmi csemegére számíthat a trilógia folytatásaiban."
"Bitó László kutató, új, járatlan utakat felfedezni vágyó személyiség (...) öntörvényű gondolkodóként, független kutató elmeként tárgyalja az ószövetségi Izsák-történetet és az újszövetségi Megváltó-történetet. (...) a Bitó-regények egy jól körbehatárolható prózaírói hagyomány keretein belül születtek. Ez a hagyomány pedig nem más, mint az úgynevezett mítoszregény. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a Bitó-regények orosz nyelvterületen talán nagyobb sikert értek el, mint idehaza. (...) Bitó László nem kijelent, nem kinyilatkoztat, hanem kétségbeesetten választ keres. Gyógyírt az embernek most már nem fizikai bajára, mint a Columbia Egyetemen, hanem lelki, szellemi problémáira."
Elveszett nap az, amelyen az emberfia nem hagy maga mögött valamit, amiben addig hitt, és nem bukkan rá valami újra, amiben hinni képes.
Nem az én hívem az, aki bárkit kizár szeretetéből. Kétszeresen is megtagad engem, aki elítéli azt, akinek megértésére nem képes -- és tízszeresen tagad meg, aki ítélkezik, noha még csak nem is törekedett megértésre.
Aki hozzászokik áldozat voltához, mindig áldozat marad. Ha nem egyéb, hát tulajdon képzeletének áldozata.
Azoknak, kik képesek szenvedélyes szeretetre, kell legjobban tartózkodniuk a haragvástól, mert képesek éppoly szenvedélyes gyűlöletre.
Jóságosabb lenne a világ, ha az Alkotó úgy teremtett volna minket, hogy százszorosan átérezzük azok félelmét, akiket megfélemlítünk.
Idővel megérthetünk mindent, ha abból indulunk ki, hogy az összességében a kezdet kezdetétől tökéletes isteni alkotás a részeiben is tökéletes felé halad.
Jövendő sorsunkat nem az határozza meg, hogy mi történt a múltban, hanem, hogy prófétáink, tanítómestereink miként értelmezik azt.
Ha gyűlölöd a bűnt, előbb-utóbb meggyűlölöd a bűnöst is. Aztán önmagadat, mert nem vagy jobb a bűnösnél. Majd Istenedet, ha nem sújt le a bűnösre, ahogy te sújtanál le. S ha szívedbe akár egyetlen cseppnyi gyűlöletet beengedsz, szereteted elapad.
Ez tehát Bábel üzenete: gondolataidból, ne pedig véres verejtékkel összehordott kövekből állíts magadnak örök emléket. Ledőlnek a pogány oszlopok, kifosztják a legnagyobb kőhalmokba rejtett sírokat is, leomlanak az isteneket kísértő, egekbe nyúló tornyok -- csak gondolataink között akadnak örökkön élő igazságok.
A szeretet lelkünk gyümölcse és egyben tápláléka is.
Az ellenséget, akivel megküzdhetsz, tisztelheted; de azt az ellenséget, akire szükséged van, előbb-utóbb meggyűlölöd.
Könnyebb szeretni ellenségünket, aki fegyverrel áll velünk szemben, mint azt, aki barátként jön hozzánk, hogy tőrbe csaljon.
Ha életed minden keresztútjánál tied a választás, halálodat is te választod,
még ha születésedkor ezer különféle halál várt is rád.