AZ ÉLET MÉLTÓ BEFEJEZÉSE

AZ ÉLET MÉLTÓ BEFEJEZÉSE

Öt részes sorozat a Duna Televízióban hétfő esténként, 2009 első öt hetében, késöbbi ismétléssel a Duna II-ön is.
Általános bevezető és négy kerekasztal-beszélgetés a Budapesti Európa Intézet rendezésében.
Házigazda: Glatz Ferenc
A beszélgetéseket vezeti: Bitó László*
Előadók, hozzászólók és egy-két alapgondolatuk:

I. rész: Bevezető beszélgetés

GLATZ FERENC, házigazda:
A sorozat célja, hogy elgondolkoztasson erről a kérdéskörről.

BITÓ LÁSZLÓ, fiziológus, író:
Az első tétel, amelyet vitára bocsátunk: halandóságunk nem ősszüleink engedetlenségéért ránk mért isteni büntetés, hanem biológiai természetünk elkerülhetetlen része.

FEJTŐ FERENC, író:
Szeretem az életet, és amíg szeretem, élni akarok. Amíg élni akarok, terveket, munka- és útiterveket készítek.

BÁRÁNDY GYÖRGY, ügyvéd:
Ha hasznos lehetek, akkor érdemes élnem, és ha szerencsém van, úgy halok meg, hogy nem fáj.

POLCZ ALAINE, pszichológus, thanatológus:
Azzal, hogy az orvosok meghosszabbították az életet mesterségesen, egy olyan korba értünk, amikor az ember a halálnak az idejébe és formájába bele tud nyúlni. Van hozzá hatalma és képessége, csak nem tudjuk az erkölcsi normákat, szabályokat.

GERGELY PÁL, jogász:
Olyan végtelenül profán és agyaglábú óriásként tudna a jog ezzel a mélységesen emberi kérdéssel foglalkozni, hogy jogászként is csak azt tudom mondani: nem biztos, hogy a jognak van kompetenciája.

BULKAI MARGIT, kultúrmérnök:
A halál önmagában nem lehet büntetés. Ami elhasználódik, ami megtette kötelességét, s megteremte gyümölcsét, annak el kell pusztulnia. Ez belesimulás a természet körforgásába.

ÉS MÉG SOKAN MÁSOK

II. rész. Kerekasztal-beszélgetés: Az élet fogalma, kezdete és vége

CZEIZEL ENDRE, orvos-genetikus:
Az első lélegzettel veszi kezdetét az emberi élet, de az emberi agy több, mint 60%-a a születés után alakul ki (míg a kiscsikó kész aggyal születik). A legújabb kutatások szerint a születés utáni első hat hónap a legdöntőbb.

VIZY E. SZILVESZTER, agykutató:
Az élet keletkezését illetően nincs közöttünk lényegi különbség. A halál meghatározása sokkal, sokkal nehezebb. A vallások kialakulásában nagyon fontos szerepet játszott, hogy az ember szereti örök életűnek hinni magát.

CSÁNYI VILMOS, etológus:
Nem látunk szakadékot az ember és az állatvilág között. A legnagyobb különbség a viselkedés szintjén van.

HELLER ÁGNES, filozófus:
Ha a gondolkodás képessége megszűnik (...), akkor az ember, mint ember nem él. Mint élőlény, élhet.

BITÓ LÁSZLÓ:
Kétféle halál van. A türelmetlen létünk közepén áll elénk – ellene minden erővel küzdeni kell. A másik halál türelmesen vár ránk életutunk végén. Megvált minket a romló test megalázottságától. Az eutelia olyan gondolkodásmód, mely kibékít ezzel a halállal.

HOZZÁSZÓLÓK:

ÁDÁMOSI MARGIT:
Tiltakozom minden olyan XXI. századi intézkedés ellen, amelyben nem érvényesíthetem jogomat a jó halálhoz.

VADÁSZ GÁBOR, orvos:
Az intenzív terápia szörnyű lehetőséget teremtett az emberi élet meghosszabbítására.

III. rész. Kerekasztal-beszélgetés: Rendelkezünk-e az életünkkel?

BEER MIKLÓS, püspök:
Mindenek előtt arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy mitől vagyunk emberek, mit jelent az emberi élet, mert addig, azt hiszem, meg se közelíthetjük a halál kérdését, ameddig ezzel nem néztünk szembe.

GYENGE ZOLTÁN, filozófus:
Nem egyszerűen az életről beszélünk, amikor az eutanáziáról beszélünk, hanem az emberi életről -- és az emberi élet fogalmához szorosan hozzátartozik a méltóság és a szabadság kérdése is.

BITÓ LÁSZLÓ:
Azért kell gondolkozni alternatívákon, hogy az önrendelkezési jog szerint választhassuk meg: hospice-ba szeretnénk-e jutni, hogy ott segítsenek élni halálunkig, vagy kérhessük azt embertársainktól, hogy segítsenek meghalni. De mindenképpen segítségre van szükség.

FRENKL RÓBERT, orvos:
Rendelkezünk-e az életünkkel? Az nem eléggé fejezi ki, hogy rendelkezünk. Felelősek vagyunk az életünkért! Tehát rendelkeznünk kell az életünkkel.

SCHŐNER ALFRÉD, főrabbi:
A méltó halál és a méltó élet az én megítélésem szerint teljes mértékben elválaszthatatlan.

OBERFRANK FERENC, orvos:
Egyik nagy hibája társadalmunknak, kultúránknak, civilizációnknak, hogy nem segít ilyen élményekhez a maga természetességével, hanem szinte távol tartja tőlünk a halál megtapasztalását, és ezért nagyon felkészületlenek vagyunk.

IV. rész: Kerekasztal-beszélgetés: Mire képes az orvostudomány, mire képes a társadalom

ROMSICS LÁSZLÓ, orvos: Volt, aki nagyon bölcsen belátta azt, hogy bevégeztetett, elvégeztetett, megcsináltam, amit megcsináltam, ennyi unokám van, sínre tettem a családot anyagilag, szellemileg, mindent megoldottam, nyugodtan meghalok. Ez egy nagyon nagy kisebbség.

BITÓ LÁSZLÓ:
Valóban, nagyon kis hányad fogadja el ma megnyugvással, szépen a halált. Mondjuk, 3%. Ha ezt 5%-ra sikerül megnövelnünk, már elértünk valamit. Ha 10% lesz – már elég szép eredmény, s lehet, hogy 100 év múlva elérjük a 80%-t. Ha semmit se teszünk, nem javul semmit ez az arány.

LAPIS KÁROLY, orvos:
Kérdés, hogy kórházban egyáltalán lehet-e méltósággal meghalni. Ma leginkább a hospice-okban van ennek esélye.

POLCZ ALAINE:
A halál időpontját sem siettetni, sem elhúzni nem szabad. (...) A fő tényező nem a fájdalom – hiszen csillapítható. A fő indíték az emberi méltóság, annak elvesztése: a méltatlan lét. Megaláz, ahogy élek: etetni kell, nem vagyok szobatiszta, sokszor zavart a tudat-állapotom – és mindezt megélem.

TAMÁS PÁL, szociológus:
Azok az orvosok, akiknek a személyes halálfélelme nagyobb, mint a többieknek, – ezt mérni lehet különböző vizsgálatokkal – hajlamosak az exitálás meghosszabbítására.

HELLER ÁGNES hozzászólása:
A dédanyám korában, mint tőle hallottam, a gyerekek halála volt természetes. Neki tizenhat gyereke volt, három maradt életben. Ma, ha valaki 90 éves kora után hal meg, sose írják le, hogy miben halt meg. Mintha nem betegségben halt volna meg. (...) Tehát voltaképpen a 90 év fölötti halálát természetesnek tartják. Egyszerűen csak meghalt.

V. rész. Kerekasztal-beszélgetés: Haldoklás, elmúlás és a jog

SÁNDOR JUDIT, jogász, bioetikus:
A halálfélelem velünk él, hozzánk tartozik. A félelem a mesterségesen fenntartott élettől: merőben új jelenség. Hogy mi a jó halál, azt más- és másképpen értelmezzük, ezért sem lehet egységes értelmezési tartománya. Egyáltalán: mi a szenvedés? Nemesít, avagy épp azt érzi a szenvedő, hogy méltóságával összeegyeztethetetlen.

WIENER IMRE, büntetőjogász:
Az alkotmánybírósági határozatnak megfelelően nem lehet azt mondani, hogy [az eutanázia] jogos emberölés, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy ez egy nem büntethető emberölés.

POLCZ ALAINE:
Én nem tartom ezt a rendeletet [a kezelés elutasításának lehetősége az élő-végrendeletben] olyan rossznak, de nem tudunk vele élni, mert keveset tudunk róla.

BÁRÁNDY GYÖRGY, ügyvéd:
Az elméleti jogászok közül valaki végigélt-e már akárcsak olyat is, mint én. Nem, hogy neki fáj, a jogásznak, hanem egy hozzá nagyon közel állónak fáj. (...) Az én drága feleségem azt mondja, hogy nem bírom tovább ezt a fájdalmat, meg akarok halni. (...) A büntetőjogra kell gondolnom vagy arra, hogy szenved és arra, hogy ezt szeretném megszüntetni és arra, hogy az emberi méltósághoz hozzátartozik az, hogy ne szenvedjen. Én ezt nem kívánom itt eldönteni, de ez egy életviszony volt, amit a jognak szabályozni kellene. És én itt önökre és a hallgatóságra bízom, hogy mi a véleményük egy ilyen esetben, ha azt mondaná az a szenvedő feleség vagy valaki, hogy nem bírom tovább, meg akarok halni, mit is tegyen. Tessék eldönteni. Szerencsére önök nem jogászok, de emberek, s az önök életviszonyait szabályoznánk mi jogászok. Jobb, hogy önök döntik el az ilyen kérdést.

BITÓ LÁSZLÓ:
Ha közvita indul erről, s kialakul némi egyetértés, nyomást gyakorolhatunk a jogalkotóra.

*A BOLDOGABB ÉLET – JÓ HALÁL /Eutelia – Eutanázia/ c. könyv szerzője