Publicisztikák – esszék
 
Argumentum kiadó, Budapest 2016
 

Részletek Bächer Iván
‘A Könyv, másképpen’ című írásából
(Népszabadság, 2012. január 2. 11. oldal)

 
„Bitó László kétkultúrás ember. Ezt a kifejezést a stockholmi professzor, Klein György – Bitóval persze ismerik egymást, a jó emberek mind ismerik egymást – használta először. Azt jelezte ezzel, hogy a humán kultúra emberei nagyon ritkán ruccannak át a természettudományok ter rénumára. Fordítva viszont ez nincsen így: a természettudósok zöme, és – tegyük hozzá – értékesebbje otthonos az irodalom, a klasszikus zene, a színház, a képzőművészet világában is.”

(* * *)

„Bitó kétkultúrájú ember, vagyis hogy egy. Gyermekkorában író szeretett volna lenni, de mire eszmélhetett volna, már ki is telepítették a családjával. Később a komlói szénbánya aknáiban, csilletolás közben spekulálhatott az emberi sors forgandóságán. Ötvenhatban elköszönt hazájától, [a Bard College-ban megkezdett] tanulmányait a Columbia Egyetemen komplettírozta, hogy aztán kutatóorvosként a zöld hályog gyógyításában érjen el páratlan eredményeket. Ezek alighanem annak köszönhetők, hogy ő gyökeresen másképpen közelítette meg a problémákat, mint társai; tipikus emigráns-hozzáállás ez, a számkivetett, a deportált, a »más«, a »csak magára számító ember« mentalitása. Hitt igazában, mert hívő ember, de olyan hívő, aki a felvilágosodással, a racionalizmussal nem szakított soha. Bitó ésszel hisz. A rendszerváltás után úgy döntött, a kalandot választja: hazajött. Itthon kétirányú tevékenységet fejt ki. Egyrészt – talán az Amerikában töltött évtizedek után erre kicsit megszomjazva – roppant intenzív társasági életet él. Másrészt pedig ifj úkori álmát megvalósítva: ír; cikkek, tanulmányok, esszék után és mellett regényeket is”.
 

 

Tartalom

 
ELŐHANG
A „Bitó-szalon” első kézből – öninterjú
 

A BIRKÁK DALA
I. rész: Terepszemle
II. rész: Az Orbán-enigma
III.rész: Túl az embertelen hatalomvágyon
IV. rész: A szakrális nacionalizmus messiása
V. rész: A másik oldalról is nézve
VI. rész: Korruptokrácia – A belső gyarmatosítás kormánya
VII . rész: A bárányok hallgatnak
VIII. rész: Ópusztaszertől a Szabad Sajtó útig
IX. rész: Októberi tavasz
X., utolsó rész, valamint A jövő dala című új sorozatom első része
 

AMIÉRT ÉLNI ÉRDEMES – 2012-ES ÍRÁSOK
A 22-es nyugdíjcsapda
A hülyeség margójára
A belső gyarmatosítás tanterve
Gályarabok, tenyészkancák
Az összefogás ünnepe
Fordított kétfordulós választás
Amiért élni érdemes
Ne adjuk fel a múlt miatt a jövőt!
 

A DEMOKRÁCIA NEM TISZAVIRÁGLÉT – 2013-AS ÍRÁSOK
A demokrácia nem tiszaviráglét
Vesztesek, győztesek és renegátok
Az előválasztás hátulütője
Nemzeti dohányfüggősítő boltok
Fától az erdőt
Hibás termék: Orbánék eredendő bűne
Köszönjük az árengedményt!
Egymásnak esve
 

MUSZÁJ MEGSZÓLALNOM – 2014-ES ÍRÁSOK
Összefogás az összefogásért
A feltétel nélküli méltóságról
Kibújt a véres szög a zsákból
Muszáj megszólalnom
Fájó gondolatok az Élet menete után
Rajtunk múlik
 

A JÖVŐ DALA – 2015–2016-OS ÍRÁSOK
I. rész: Optimizmus: a jövőbe vetett hit evolúciója és létszükséglete
II. rész: A Magyar polip bénító ölelése
III. rész: Merkel előtt – Merkel után, Merkelre várva
A jövő dala – IV. rész: Merkel előtt – Merkel után, Merkel látogatása után
A KDNP állatorvosi lova
A halál nem büntetés
Nem hagyhatjuk!
 

UTÓHANG
Gábor György: Bitó László, a nyolcvanéves fiatalember
Jegyzetek