2017 október 27-én B. Bíró Zoltán beszélgetett a Rádió Bézs Eklektika című műsorában Bitó Lászlóval
Magánember, közember, ember, filozófushoz méltón logikus. Aki a maga idejében jót tesz, századokért dolgozott – a nagy (és igen hosszú nevű) francia moralista szerint. A sokadik igen rangos kitüntetésénél megálltam egy pillanatra és elgondolkoztam azon, hogy milyen érzés lehet ilyen elismerések birtokában lenni. Tudományos publikációk végeláthatatlan sora, könyvek, esszék, közírások, akadémiai pozíciók, számos nemzetközi szabadalom a gyógyszertan és a terapeutika területén, kitelepítés, ötvenhatos emlékek, Amerika aztán kalandvágyból? – újra itthon. Orvoskutatóként ott a messzi Amerikában a szem öregedését és változását kutatta, és jelentős eredményeket ért el a glaukóma kialakulása, megértése és kezelése terén. Bitó László régóta él a megfejthetetlenül megfejthető dolgok kettősségében és persze ismeri az első világháború alatti történetet, miszerint a szegény Slojmi gyerek sírva ment haza a sorozó bizottság elől. Kiszuperálták. Édesapja vigasztalja: – Ne sírj, Slojmi. Untauglichnak nyilvánítottak? Nem vettek be a seregbe? Nem szolgálhatod a hazát?!… Majd én segítek rajtad. Veszek neked csákót, ágyút… Leszel egy magánkatona. Ha csak úgy nem….B. Bíró Zoltán
 

Forrás: Rádió Bézs

Lásd még a képgalériák között